Lelkem Üdve, Testvérem, azt kérdezed, hogy mi a Szeretet? Drága Testvérem, lásd be, hogy senki nem tudja, hogy igazából mi a szeretet. Először is: van, nincs oka, nem születik és nem szűnik meg. Mindig is volt és akkor is továbbél, ha nem akarsz tudni róla, vagy akkor is, ha testileg már elköltöztél az élők világából.
Olyan csodálatos például, mint a hullámzó végtelen, hiszen megfoghatatlan és láthatatlan. Nem különbözik a reményteli álomtól sem, amelyre ugyan már reggel sem emlékezünk, csak néhány halvány érzésbuborék pattan el bennünk. A Szeretetről azt sem nagyon tudjuk, hogy van, vagy nincs, miközben mindenkinek belső meggyőződése, hogy élt már meg szeretetet. A Szeretet pontosan ugyanolyan, mint mi vagyunk, az ember, aki fizikai ruhájában létezik, ám istenigazából a ruha „gazdája” sem sejti, hogy ki is valójában. A szeretetet tekinthetjük titoknak, mert csodálatos és misztikus, s tekinthetjük közismertnek, mert a Szeretetet mindenki gyakorolja, annyira és úgy, amilyen lélekminőségben jelen van.
Egy azért bizonyos: ha nem élünk szeretetben, sorsunk üres és folytathatatlan, s óriási erőfeszítésekbe kerül, hogy elfelejtessük magunkkal, hogy elviselhetetlen szeretethiányban élünk. Szintén rezeg bennünk egy másik bizonyosság: amióta ezen a bolygón megfogantunk, szüntelenül szeretett lények vagyunk, s gyakran az élet teljes hossza alatt sem tudatosítjuk magukban, hogy eleve isteni szeretettségben vagyunk. A legrejtélyesebb titokzatosság viszont az, hogy nem-szeretet is van, de arról annyi benyomásunk és ismeretünk sincs, mint a cipőnkre tapadó könnyű porról. Ha szeretettel nézünk a Szeretetre, akkor könnyű örömborzongás járja át megkeményedett lelkünket, s talán azonnal felismerjük, hogy a szeretetet nehezebb érteni az elmének, mint a szívnek, amely szavak nélkül is úgy tud szeretni, ahogy Isten szeret Téged, kedves Lelkitársam.
Ízleljük a szavakat és lüktetésüket. Isten-szeretés (én és Te önátadóan szeretjük a Magasságost), Önszeretés (mindenki szereti Önmagát, mindenekfelett Önvalóját), Én-szeretés (ekkor csak külső önképünket, világi Énünket becsüljük). Önvalód szeretése (tudatos odafordulás Önvalónkhoz és gyengéden szeretjük, mint Istent), Létszeretés (a lét és létezés nem ugyanaz, a Lét-szeretés a legfelsőbb lét szeretése), világszeretés (a földbolygó létező világának magunkhoz ölelése). Szeretés nőként (nőként transzcendens és testi-lelki szeretése a párunknak), férfiként (ez ugyanaz, csak férfiként: transzcendens és testi-lelki szeretése a párunknak), szeretet szerelemként (extázis és egységállapot a szerelem teljességében). Társ-szeretés (élettársaink, szüleink vagy barátaink önzetlen szeretete), szeretés lélektársként (az Égben köttetett örök emberi kapcsolatban a lélektárs szeretete). Szeretés apaként (gyermekeid azért választottak Téged, hogy azt és úgy ad nekik szeretetként, amire szükségük van), szeretés anyaként (ugyanaz anyaként, még akkor is, ha gyakran hasonló különbségek vannak anyai és apai szeretet-szerepek között).
Szeretés szellemként (szellem világból jöttél, magad is szellem vagy, ezért mélyen szereteted és magadhoz öleled a szellemet és kiáramlásait). Spirituális szeretés (minden ember spirituális lény, mindegy, hogy ezt belátja, vagy nem, így minden szeretés magasabb minősége a spirituális szeretés). Szeretés minden szeretés felett (ó, ezt nem muszáj érteni, ám legalább sejtsd, hogy minden szeretet kapcsolat eljuthat oda, hogy az már szeretés feletti szeretet, vagy ha akarod, hasonló az isteni szeretethez). Ánanda szeretet/szerelem (a szeretés feletti szeretet és szerelem legteljesebb minősége az Ánanda-szeretet). A szeretet, mint lét és nem cselekvés (a szeretet tökéletessége a szeretet-életben, a szeretet-gyakorlatbon bomlik ki vagy csúcsosodik ki. A lét és nem-lét egyaránt szeretet).
Könnyű kézzel és lélekkel csoportosíthatjuk a szeretetformákat, szeretetminőségeket. Első csoport: szeretet érzés, ego-szeretet, szeretet követelés, szeretés csupán magamért. (Az első csoport esetében magadról, mint testről beszélsz, alapvetően go- és elme-állapotban vagy, Éned a külső világ tükre és kiszolgálja, ez a csoport tehát az ego-szeretet.) Második csoport: szeretetvágy, szeretet-álom, szeretetremény, lelki szeretetteremtés. (A második csoport lényege az első, gyakran öntudatlan felismerés, hiszen folyton megtapasztalod, hogy az ego-szeretet alig-szeretet, s ezért gyenge vagy erős szeretetálmok ébrednek benned.) Harmadik csoport: szeretetadás szeretetkéréssel, szeretetalázat, önzetlen szeretet, érdek nélküli szeretet. feltétel nélküli szeretet, teljesen odaadó szeretet. (A harmadik csoportba már a valódi szeretetek, a szív szeretetei tartoznak, ám ehhez a szeretetminőséghez hallatlan belső önfejlesztés után juthatsz el.) Negyedik csoport: önfeláldozó szeretet, szüntelen és tökéletes szeretetlét, Ánanda szeretet/szerelem, Isten-szeretet, szeretet isteni minősége. (A negyedik csoportba végképpen a legmagasabb szeretet-lét látszólag titokzatos, egyre inkább az isteni szeretet minőségei sorolhatók.) Rejtett csoport: szeretethiány, szeretetlenség, nem-szeretet. (Az utolsó csoportban azok a szeretet típusok vannak, amelyeket ugyanúgy élj meg, mint a gyönyörűséges-csodálatos szeretet-gyakorlatok, mert minden szeretetben benne van a nem-szeretet is.)
Lelkem Üdve, Barátom és Kortársam, ha a különböző szeretet-létek és szeretet-létezések között tiszta, világos különbségeket tudsz tenni, akkor már nem egyszerűen szójáték, hanem lehetőség a megvilágosodás.
Felejtsük el a szeretet-csoportokat és hallgassuk meg, hogy egy szeretet (összetett) fogalom mit üzen nekünk. Féltő szeretet: félteni nem csak akkor lehet, ha félelem van benned, hanem akkor is, ha a szeretett embert féltően-óvóan, de nem korlátozóan magadhoz öleled. Védő szeretet: ha az ember szeretetben, és alázatban van, természetes belső állapota és életgyakorlata, hogy minden helyzetben védi azt, akit szeret, attól függetlenül is, hogy igazából senkit nem érhet baj, ha már valóban szeretetben van. Ragaszkodó szeretet: a ragaszkodást gyakran azonosítják a szeretett emberen való uralkodással, vagy például az egós ember félelemmel teli szeretetével, de a ragaszkodás magasabb szintje nem más, mint az, hogy Te csak ahhoz ragaszkodsz, hogy szeretett társad szüntelenül magasabb boldogság-szeretet-szerelem minőségekben létezzen. Aggódó szeretet: az aggódást is sokszor lebecsüljük, mert gyakran bennünk van a félelem, a szorongás, az aggódás és ezt vetítjük ki a másikra, ám ezt a másik számára is tükör, s ezzel például úgy segítünk, hogy a szeretett ember is felismeri magában a félelmet és aggódást. Feláldozó szeretet: ha valóban szeretetben vagy, számodra természetes és nem kényszerű önfeláldozás, hanem a szeretet-teljességének a megélése, hogy bármit feláldozol a szeretett emberért. Szabadságot teremtő szerelem: a szeretet, a teljesség, a szabadság majdnem ugyanaz, így amikor Te valóban szeretsz, akkor azzal a másik embernek a belső-külső szabadságot fokozod. Önmagát sokszorozó szeretet: a szeretet mindig olyan, mint például a gyümölcsfák virágzása, a szeretetadás, a szeretetbeli önátadás végtelen mennyiségben megsokszorozódik. Irgalmas szerelem: a szív, a lék mindig irgalmas, mindegy, hogy ki milyen, hol tart, vagy mit csinált, sőt mit követett el ellened, neked nincs más lehetőséged, mint a szeretet, ami irgalmas is. Véglegesen elkötelezett szerelem: nincs negyedik, vagy félig elkötelezett, vagy vállalt szeretet; ha Te szeretsz, az mindig véglegesen elkötelezett szeretet. Teljesség-szeretet: ez ugyanolyan, mint a szabadság szeretet, s a szeretet isteni titka az, hogy egyedül ebben érheted el a teljességet. Istenben egyesülő szerelem: a szeretet legnagyobb, s ugyanakkor legegyszerűbb titka, hogy eleve Istennek való egyesülésbe emelő szeretet és szerelem; istené válás valamelyik lécsője, hogy ember lehessél.
A szeretet három leginkább ismert, bensőséges formája. Tiszta szeretet: két „szélsőség”, a gyűlölet és szeretet között egyensúlyt jelentő, „középső” szeretetállapot (elkötelezetlen, egyensúly-szeretet); de a szeretet nem szélsőség, nem ellentéte a gyűlöletnek. Feltétel nélküli szeretet: önmagunk és a másik ember minden feltétel nélküli szeretete, a belülről jövő szeretet, amely nem függ attól, hogy kint a másik ember milyen szeretet állapotban van, és attól sem, hogy a szeretetet hogyan fogadja. Odaadó szeretet: önmagunk szeretettel való teljes odaadása a másikért, a másik emberért élés, így ez legmagasabb minőségű szeretet, ami már attól sem függ, hogy a másik viszonozza-e a szeretetet.
A szeretet az önmagát meghaladó lélekben úgy látszik, mint tükörben egy ajtószárny, vagy a nyitott ajtón beáramló fény. Minden ember született Mester, de két fénylő Mester szeretetet megvilágító véleménye tükörként átvilágít minket. Dalai Láma: „Ha kifejlesztettük magunkban a mások iránti mély együttérzést, elkezdhetjük a tong len gyakorlatát, amely adást és kapást jelent. Ebben a gyakorlatban magunkra vállaljuk mások minden jelenlegi és jövőben lehetséges szenvedését, míg odaadjuk nekik minden jelenlegi és jövőben lehetséges boldogságunkat.” Karol Wojtyla (II. János Pál): „Az odaadó szerelem valami más, mint a szerelem összes eddigi elemzett aspektusa és formája. Ez a saját személynek az odaadásán alapul. Az odaadó szerelem lényege saját magunknak, saját „én”-ünknek az odaadása.” „Az odaadásban kell megtalálnunk saját magunk birtoklásának is a különös bizonyítékát.” „Az egyének, a férfi és a nő szerelme a házasságban a kölcsönös odaadáshoz vezet.”
Ez a két tündökletes, tisztánlátó szeretet értelmezés egyértelműen feltárja a szeretet metafizikai lényegét: saját életünk csúcsaként a szeretetben megélt transzcendens mozzanatot, a személyes énünk-lényünk teljes odaadását, egészen odáig, hogy a szeretett embernek átvállaljuk minden szenvedését, és szeretett embernek odaadjuk minden lehetséges boldogságunkat is.
Drága Testvérem, mit is üzenek Neked? Aki szeretné megismerni, megérteni önmagát, ha önmagáról nem hamis képet kíván alkotni, akkor csupán elég azt megvizsgálnia, hogy a legfontosabb emberi viszonyaiban milyen minőségű szeretetre képes; vagy általánosabban ő maga a szeretet-e. Nem a szavak vagy ígéretek alapján, nem az érzés vagy annak nagysága szerint, hanem a tényleges, szüntelen (végtelen, feltétel nélküli és odaadó) szeretetadás minősége szerint. Így mindenki saját maga teremti vagy akadályozza a Szeretet Korának születését.
Ne legyenek kétségeid, Barátom, a legmagasabb szeretet-minőségere vagy képes! Te vagy a Szeretet.
Nekem az a különös fogalom, hogy Ánanda olyan, mint Attila palotája. Mennyei lak. A lélek ebben talál végső otthonra. Ebben tapasztalja meg, hogy valóban Szeretet. Felismeri, hogy örökkön örökké ebben élt, és ma sem kell beköltöznie ide. A Mennyei Épület tökéletesen azonos önmagával. „Ebben vagyok az, aki vagyok. Ekként vagyok Egy Ánandával.”
Varga Csaba
