Vissza az Örökhazába, de melyikbe, vagy mind a kettőbe?
Balogh Mártonnak ajánlva
A lehetetlen megértése könnyebb, mint a feltáratlan megértése. Az igazi tudás ott van, csak elérhetetlen, ha pedig eléred, elméd számára megfoghatatlan. Ha már ennyit sejtesz, kiléptél az örök rabságból és tudatlanságból. Ha még hitetlen vagy, annyit talán kimondhatsz, hogy elkezdheted a kilépést. Olyan ez, mint amikor az égben haladó repülőgép nyitott ajtajában a kibiztosított ejtőernyős jobb lábát kiteszi a semmibe, és belül eldönti, hogy elrugaszkodik az ismert világállapotból.
Dobj egy hátraszaltót. Amíg a fejed megteszi a végtelen hosszú, de nagyon rövid utat, attól a normál helyzettől kezdve, hogy fejed van felül és ha felülre néz, akkor az eget látja, egészen addig a mélypontig, ahol a tarkód majdnem megsimogatja a földet, és ha „felülre” néz, akkor az anyaföldet látja, végül a teljes körív megtétele után egészen odáig, hogy fejed ismét közel kerül ahhoz az állapothoz, ahonnan elindult, tökéletesen végiggondolhatod a szaltózás, a semmiben való utazás közben, hogy:
Hol a Te hazád?
Mi a Te hazád?
Ki vagy Te ebben a hazában?
És kivel vagy és hogyan párban?
És egyáltalán: minek nevezed a hazád?
Ébredj fel a tudatlanságból. Dobj újra előre vagy hátra szaltókat, repülj, forogj, körbe, fentről lentre, lentről fentre, ne félj, nem töröd össze magad, ha a szaltód nem sikerül, legfeljebb fejjel beleállsz a földbe, de ez sem számít, hiszen az anyaföld puha, otthonos, s ha rázuhansz, Isten is megvéd. Ha pedig a fejed bevered, s a fejtetődön újabb, de kisebb fejtető nő, legfeljebb azt gondolod, hogy ó, igen, ez a jel azt mutatja, hogy a tanítás fontos.
Örökhaza. Ha forogsz körbe, balgán is felismerheted, hogy az igazi léted, a valódi életed valahonnan innen indul, s egyszer talán ide érkezik vissza. Vedd csak kezedbe ezt a fogalmat, hogy Örökhaza, olyan, mint egy gömb, vagy mind a végtelen térben száguldó bolygó, szinte rohan előled, holott laktál ott, Kedvesem, s ha az emberi tudat vagy elme kiteríthető lenne, mint egy szőnyeg, akkor hirtelen megtehetnéd, hogy a szőnyeg első száláig ugrasz vissza, fejed bedugod, fényévekre mélyen a szőnyeg rojtjai közé, hogy aztán Isten dicsőségére, saját elméd képernyőjén tisztán lásd az Örökhazát.
Mit is kérdezel magadtól?
Az Örökhazából jöttem?
Ha onnan jöttem, akkor ki is vagyok Én?
Hontalan lény, aki örökké visszavágyik?
Vagy már hontalansága is csak örök fájdalom a tudattalan mélyén?
Most már ne ugrálj, a szaltó sikerült: az elméd befogta a titkos „tárgyat”. Már meg tudod nevezni, anélkül, hogy a nevén kívül bármit is tapasztalnál belőle. Na, jól van, ülj le békében, tíz lépésre van Tőled egy diófa, terebélyes, de még mindig égre törő diófa, amelynek huszonnégy ága van. A legalsó és legelső ág alá, amely majdnem vízszintesen keletre tart, békésen heveredjél el. A homlokod elé lóg egy szerény, piciny ágacska, amely egyetlen termést tart: zöld bundában egy diót. Nézd sokáig: a dió az Örökhaza. Képzeld csak el, hogy mi lenne, ha egyetlen szubatomi részecskeként beköltöznél a bunda alá és életedben először ismét tökéletes szeretetben és védelemben lennél. Érted már? Ez az Örökhaza?
Ne gyengülj el, de ne is könnyezzél. A zöld dióbunda belső falára, mintha régi, zölden aranyló rézlemez lenne, könnyen olvasható betűkkel felírták saját régmúltad hívószavát. Szíriusz. Igen, a Szíriuszról jöttél, bár talán nem világos még, hogy a Szíriusz melyik bolygójáról, ám a zöldarany lemez alján kibetűzheted, hogy Égi Atyád a Digitáriáról származik. Az Örökhaza azonban nem csillag és nem bolygó, sőt nem is hely és nem is idő; az örökhaza nincs valahol, de örökké létezik, onnan indul az élet és oda találsz vissza. Az Örökhaza a Lélek nagy titka; a Léleké, amelynek nincs szája, de mégis folyton beszél Hozzád: az Örökhaza az egyetlen valóság, csak ott vagy igazán a Kettős Mindenség – a tökéletes egységben.
Összezavarodtál?
A zölddió vagy egy kék bolygó az Örökhaza?
Vagy Te vagy az Örökhaza, amely Benned van?
A Szíriusz vagy a fizikailag megfoghatatlan „föld” az Örökhaza?
Egyáltalán elérhetjük-e?
Az Örökhazából csak úgy lehet leszületni, hogy az anyagtalan élőruhádat leadod, pedig ibolya- vagy bíborszínű ruha, pontosan olyan színe van, mint a Mennyei Birodalom kapufélfájának. Ez azt szimbolizálja, hogy a három napos úton megváltál a halhatatlanságtól, s amikor pedig valamelyik két-háromdimenziós bolygóról visszatérhetsz, akkor az itt szőtt-szabott ruhádat teszed le a földi kilépéskor. Lám, a közlekedés ruhátlanul és mez-telenül lehetséges. Az Örökhazában 124 milliárd ember lakik, akik közül csak azok vállalakoznak a Nagy Átváltozásra, akik teremtőképessége és teremtőbátorsága teljes. Kilépni csak azért érdemes, ha testbe bújt lélekmásolatként a Mennyei Főváros tökéletes mását kívánod megteremteni.
Akkor is, ha születésed pillanatában már nincs tudomásod a vállalásról. Ha beléptél a boldogságesély bolygójára, előbb-utóbb felismerheted, hogy a halandók számára kijelölt hét földi életet kell végigjárnod, s a hetedikben jön a csúcsvállalás, amikor fizikailag vagy szimbolikusan szőlőmagként kisajtolnak, mert akkor léphetsz vissza az Örökhaza Paradicsomába, ha belül letetted az Éned és a világot, s ezzel minden halandónak felmutatod, hogy önmagadban eljutottál a belső Örökhazába. Ekkor azonos vagy azzal, aki az Örökhazában vagy. Nincs titok: Vagyok, aki vagyok. És a legbátrabbaké a jézusi szerep: a bolygó minden lakóját meginvitálva földi Örökhaza teremtésébe kezdtek.
Félsz? Túlságosan erős a kihívás?
A földi ötödik-hatodik életben már sejted a felébresztő kérdést?
A kérdést, ami úgy hangzik, hogyan lehet bejutni az Örökhazába?
Mindenekelőtt úgy, hogy ezt a reményt is leteszed?
Merthogy nincs szükséged erre. Örökhazából való vagy.
Ha belső vándorlásaid során eljutsz a felébresztő kérdésig, akkor még hátra van a legnagyobb próba. Képes vagy-e önzetlenül, átadóan, tökéletesen és gyöngéden szeretni? Befogadod és adod-e a szeretetet? Az Örökhazában természetesen és akaratlanul szeretetként létezel, s ide megérkezésed után az égi szeretethullámok arra biztatnak, hogy a Földön is térj vissza eredeti Lelkedhez. Akármi történik Veled, akármilyen a sorsod: csak úgy ismerheted fel magadban az Örök szeretetet, csak úgy vagy képes szeretetként felmutatni magad, ha megtörve minden szabályt és korlátozást, kilépve minden vascsizmából és ólomruhából, saját magad, egyedül, s aztán felebarátoddal képes vagy újrateremteni magad Igazszeretetként.
Félhetnél, hogy ez lehetetlen. Félsz is, mert szinte senki nem próbálja meg. Ám Te lelkes, bátor és játékos vagy: boldogságodban úszol, mert az utolsó próbához a legnagyobb Égi segítséget kapod. Az utolsóelőtti földi életben megismerheted a Felebarátod, aki a Feleszerelmed. Ó, az elméd már is tiltakozik, mondván Énednek, hogy a Fele-barát az nem fontos, hiszen csak fél, s minden félelem nem más, mint a Fél-elem. Láthatod, az Egod, a nagy félrevezető már is behúz az önbecsapás sötét barlangjába, ahol már is rögtön vizsgázol, hiszen a Felebarát eljövetele csak a megtisztult léleknek adatik meg. Onnan lehet tudni, hogy a megtisztulásban van, hogy olyan mint egy fényből készült Léleksas, aki csillagszemeivel becsaphatatlanul felismeri, hogy életének egyetlen célja van. A Felebarát-Feleszerelem megismerése, amihez már részben ki kell lépni a földi síkvidékről.
Ködben úszik a Felebarát szava is?
Holott csak az Égi Istenek jelennek meg ködalakban a Látók előtt?
A Felebarát csak barátot, asztaltársat, vagy embertársat jelent?
Csak a kiválasztottaknak lehet Felebarátjuk, akikkel Eggyé válnak?
A Felebarát transzcendens princípium, aki egyben az Égi-Földi Feleséged (Férjed)?
Aki a földbolygót választotta, csak úgy és csak akkor juthat vissza az Örökhazába, ha megtalálja Felebarátját, mert egyedül a Feleség (Fele-Ség) lehet a felebarát, s amennyiben nem egyesülsz vele, akkor külön sem térhettek vissza az Égbe. Íme, a végső titok. Csak tiszta szeretetben/szerelemben lehet hazamenni. Elméd úgy sem érti, egod kineveti ezt. Tudd azonban, hogy a titokra most fény vetült: a felebarátok szerelme a földi és az égi Örökhaza. Ez az igazi Lelki Találkozás. Ez a kozmikus egyesülés. A kettő titka Egy Titkává válik. Éled: ketten vagyunk – amihez nincs magyarázó fogalom. Ha az egyik Felebarát megsimogatja a másikat, avagy mindegyik a társát, akkor a simogatás már az Örökhazába emeli őket.
Ehhez a szavakkal kifejezhetetlen boldogsághoz és gyönyörhöz van a legnagyobb feltétel: kívül-belül tökéletesen épülj fel, s ezzel válj alkalmassá a felebaráttal való egyesüléshez.
A felebaráttal való szeretet és szerelem az örök, a hű, a megbonthatatlan egység. Figyelj, drága Szerelmem, a felebarátok és feleszerelmek azért válnak Egybaráttá/Egyszerelemmé, mert nemcsak együttélnek, vagy nemcsak igazi nőként és igazi férfiként tapasztalják meg az isteni boldogságot, hanem mert – szemléld az új megnevezést – Egyben Élnek. Már nemcsak szerető párok, hiszen a két felebarát, mint minden két-mindenség egységfeletti Egységgé válik. Ha pedig egybenélsz a Feleszerelmeddel, megvirágzol, ahogy a régiek mondják. Magatok is virágoztok saját életetekben, s a megvirágzás után megszületett gyermekeitek pedig szentlelkek lesznek, akiknek már nem szükséges kétszer megszületniük. Nem kötelező végigjárniuk a hét földi életet. Nem azért vannak itt, hogy belül másodszor megszülessenek felebarátjukkal való örök nászban, hiszen ők már elsősorban és szüntelenül a föld lakóit segítik, hogy egyszer, a mostban mindenki elérje, megismerje és megkapja felebarátját. És meg is kapja.
Ez egyszerre megérkezés az égi és a földi, a külső és a belső Örökhazába. Ez egyben az új Mennyei Főváros is.
Az egyesült felebarátok és szentlelkű gyermekutódaik együtt Új Földet teremtenek. Az Új Eget lehozzák a Földre és az Új Földet felviszik az Égbe. És minden égi lakó irigyli őket, mert az igazi szeretetet-szerelmet csak a Földön, az Örökhaza újrateremtése közben lehet megélni.
Szeretlek, egyetlen és örök Felebarátom, Ánandám.
Varga Csaba
